Kötél típusok

A kötelek, ha nem is mindennapjaink szerves részei, de bizony olykor roppant hasznosak lehetnek. Legyen szó vontatásról, rögzítésről egy-egy minőségi, strapabíró kötél mindig jól jöhet a garázsból, vagy az autó csomagtartójából. Azonban mindenekelőtt érdemes tisztában lennünk azzal is, hogy pontosan milyen kötél típusokat is különböztethetünk meg, hiszen ez a felhasználhatóságukat is befolyásolhatja.

Mire jó egy kötél?

A kötél fonalak, vagy fémhuzalok összesodrásával, esetleg fonatolásával készült erős, vastag termék. Egy kötél készülhet többek között:

• háncsrostokból,

• szintetikus szálakból,

• acélhuzalokból.

Legyen szó bármelyikről is a köteleket nagy húzóerő felvételére készítik és alapvetően mozgatásra vagy nagy erők folyamatos statikus kifejtésére használják. Az előbbieknél fontos, hogy hajlékonyak legyenek, a tartóköteleknél viszont a korrózióállóság és a nagy húzószilárdság a legfontosabb. Az emelőgépeken, szállítóberendezésekben, hajózásban használt kötelek hajlékonyak, kötéldobra felcsévélhetők, kis átmérőjű csigán, kötéldobon átvethetők. Ezért mindenképp érdemes megfontolni kötél vásárlása előtt, hogy pontosan milyen célra is szeretnénk használni az adott kötelet.

Kötél típusok anyag szerint

A köteleket anyag típusonként kiválóan csoportosíthatjuk. Ezek között megkülönböztethetünk például:

• természetes szálas anyagú

• mesterséges szálas anyagú

• sodrony anyagú.

Természetes szálú kötelek

A hagyományos kötelek természetes szálas anyagokból készülnek, anyaguk leggyakrabban kender, de lehet manilakender, pamut, kókuszrost, szizál vagy juta is. Ritkán más szerves szálakat is használnak kötélgyártásra, gyapjút, selymet és emberi hajat.

Mesterséges szálú kötelek

A kötélgyártásban használt mesterséges szálas anyagok közé tartozik többek között a polipropilén, a nejlon, a poliészter, a polietilén és az aramidok. Egyes kötelek többféle anyag felhasználásával készülnek. Rugalmas kötelek gyártásához gumi- vagy gumirugalmas szintetikus (elasztán-) fonalakat is felhasználnak.

Sodrony anyagú kötelek

A kötelek másik nagy csoportját a sodronykötelek, vagy másik nevükön drótkötelek alkotják. A sodronykötelek egy része a hajózásban, emelőgépeken és szállítóberendezésekben teheremelésre és vontatásra szolgál, ezeket futóköteleknek hívják és alapvetően kötéldobokon és kötélkorongokon átvezetve dolgoznak. Más részük tartókötél, ilyeneket használnak a kábelhidaknál, karcsú, magas építmények (tornyok, árbócok, daruk) tartására.

Kötél típusok szerkezet szerint

A köteleket nem csak anyaguk, hanem szerkezeti, vagyis készítési módjuk alapján is csoportosíthatjuk. Ezt figyelembe véve megkülönböztethetünk többek között:

• sodrott köteleket
• fonatolt köteleket
• sodrony köteleket

Sodrott kötelek

A sodrott (vert) kötelek szerkezete túlnyomórészt egyforma felépítésű. A növényi szálasanyagból vert kötelek készítésében három fázis különül el. Először a textiliparban ismert fonással fonalakat készítenek. A fonás során a hosszirányba rendezett egyedi szálak kötegét megcsavarják és felcsévélik. A második fázisban legalább három fonalat összesodornak (cérnáznak), ami már lényegében egy vékonyabb kötélnek tekinthető; ezt a kötélgyártó iparban pászmának nevezik. Végül több (legalább három) pászma összesodrásából alakítják ki a kötelet. Az egyes fázisoknál a sodrás iránya általában ellentétes, tehát ha az első cérnázás jobb sodrattal készül, az így előállított pászmákat bal sodrattal egyesítik, majd a végleges kötél ismét jobbsodratú lesz. Erre azért van szükség, hogy a teher alatt a kötél lehetőleg ne legyen hajlamos kipörgésre.

A vert köteleket jellemzően 5‑60 mm átmérővel készítik. Ha az ilyen felépítésű kötelek vastagsága és szilárdsága nem elegendő, 3 vagy 4 kötél összesodrásával ún. kábelkötelet állítanak elő 60‑120 mm vastagságban.

Fonatolt kötelek

Néhány különleges kötél fonatolással készül, ez lényegében hasonló módszer, ahhoz, ahogy a lányok befonják a hajukat. Ezekben a fonatolt kötelekben a fonalak ill. a belőlük alkotott pászmák nincsenek megcsavarva, csak egymást kerülgetve fonódnak össze. Ilyen köteleket főleg olyan helyen használnak, ahol fontos, hogy terhelés alatt a kötél ne legyen hajlamos a forgásra. A hegymászókötelek is ezzel a módszerrel készülnek.

Sodronykötelek

A sodronykötelek húzószilárdsága sokkal nagyobb a textilszálakból készült kötelekénél. A futókötelek és tartókötelek szerkezete általában eltérő. A futóköteleknél a hajlításból származó feszültség a húzó igénybevételhez képest jelentős. Ez a kötél szálainak fáradását okozza, ugyanis a kötéldobra és a kötélkorongokra való fel- és lefutás során ismételt hajlítást szenvednek. Ide tartoznak a daruk, felvonók, csörlők, siklók, sodronykötélpályák kötelei. Álló kötelekben a hajlításból származó feszültség lényegesen kisebb a húzófeszültségnél, és a statikus terhelés miatt nem lép fel kifáradás.

A sodronykötelek készülhetnek kis szakítószilárdságú lágy acélból, ezek több hajlítgatást bírnak el, mint a nagyszilárdságú acélból készültek, de gyorsabban kopnak. A nagyszilárdságú huzalból készült kötelek hajlékonyabbak (kisebb kötéltárcsát igényelnek), de merevebbek és törékenyebbek. Ugyanígy az azonos összkeresztmetszetű kötelek közül a vékonyabb huzalból készültek hajlékonyabbak, de gyorsabban kopnak és kevésbé korrózióállóak.

Összegezve

A kötelek esetében tehát a tartósságot és teherbírást nagyban meghatározhatja a kötél anyaga, valamint az is, hogy milyen eljárással készítik az adott kötél típust.